HU
RO
EN



Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre.
Vezetéknév
Keresztnév
E-mail
Ha érdekli a tevékenységünk, vagy értesítést szeretne kapni a programjainkról, iratkozzon fel hírlevelünkre.

 

Nincs szebb, mint a huszárgyerek, ha lovára kaphat...
10.02.21
Hargita Népe - 2008. június 18. szerda

Minap lópatkódobogás verte fel a szombatfalvi városrész csendjét: itt fújtak gyülekezőt fél tízkor a IV. Huszárnapokra, amelyet a Hagyományőrző Székely Huszárezred Egyesület szervezett. A díszes viseletbe öltözött szentegyházi, marossárpataki és székelyudvarhelyi huszárok a Szent Miklós-plébániatemplomban szentmisén vettek részt, majd a Patkóban gyülekeztek, ahol az összegyűlt tömeg előtt Kolumbán Imola, az egyesület elnöke és Dakó Tibor titkár köszöntötték a résztvevőket. Győrfy Árpád huszár őrnagy őrmesterré avatta ifjú Dakó Tibort és Szász Dénest, aki lovassági zászlós rangot kapott.
„Katonai kötelességeimet mindenkor híven és pontosan teljesítem" – hangzott el az 1848–49-es huszáreskü: a huszárok fogadalmat tettek a magyar haza és törvényei iránti hűségükről és – az összetartozást szimbolizáló gesztusként – együtt fogyasztották el az ajándékba kapott házikenyeret. A szép számban összegyűlt tömeg előtt nyújtották át a Traditional Egyesület „Hogyan él a mai gyermek képzeletében a huszár?" címmel meghirdetett gyermekrajzpályázat nyerteseinek a mézeskalács huszárdíjakat, és emléklappal köszönték meg a támogatók önzetlen segítségét. A gyermekeket díszes hintón sétáltatták meg a főtéren. A huszárok az Emlékezés Parkjában megkoszorúzták Bem József tábornok szobrát, majd a szombatfalvi kultúrházban sor került a legénységi huszáravatóra. Az ünnepet díszebéd és hajnalig tartó mulatság zárta.

Győrfy Árpád huszár őrnagyot a szombatfalvi Orbán Balázs utcai otthonában kerestük fel. Kackiás bajuszú, szálfa tartású, egyenes tekintetű, nyugalmat, erőt árasztó székely ember. Kezdeti szűkszavúsága hamar feloldódik és a tekintetéből sugárzó lelkesedés minden szónál ékesebben alátámasztja szavait: a huszárkodás az élete.

– Gyermekkori vágya volt, hogy huszár legyen?

– Igen, ez gyermekkori álmom, ami ötven év után végre teljesült: igazi huszár lettem. Nálunk családi hagyományai is vannak a huszárkodásnak. Az őseim, a tősgyökeres szombatfalvi Győrffyk kutyabőrös nemesek, címeres székely lófők voltak – megvan a kutyabőr is! Dédnagyapám és nagyapám valódi huszárként szolgáltak – mondja büszkén. – Én örököltem a dédnagyapám és a nagyapám nyergét. Mindkettő felbecsülhetetlen értékű kincs. Az egyik 1800-ból, a másik az 1700-as évekből való – Rákóczi-nyereg. Ajánlottak is értük szép pénzt, de nem adtam, természetesen.

Tekintetem a gondosan ágyra helyezett gyönyörű, kék színű, aranyozott zsinórozású, ötsoros gombozású tiszti díszegyenruhára, a mellette levő kardra, hímzett tarsolyra és a csákóra esik. Elkapja a pillantásomat:

– Nem tettem még el, drága posztóból van és ki kell szellőznie – magyarázza kicsit zavartan.

– Valóságos kincs egy ilyen egyenruha – veszem szemügyre közelebbről az öltözéket.

– Igen, hogyne – erősít meg büszkén – 40 millió régi lejbe került, egy gyergyó környéki fiatal szabólegény varrta, az udvarhelyi szabók közül egy sem merte vállalni. Ez a 11-es székely huszárezred, a határőrök egyenruhája. Ezen öt sor gomb van, a közhuszáré csak háromsoros. A Mátyás huszárok ruhája szürke-piros csíkozású. A tarsoly Ferencz József császár korabeli tarsolyok másolata, ez és a csákó Magyarországról van.

– Látom, vannak kitüntetései is – mutatok a ruhán levő érmekre.

– Igen, ezeket találkozókon rendezett huszárversenyeken szereztem. A Mária Terézia-érmemet a cseheknél kaptam, a másikat a pákozdi csatajelenetben szereztem, ahol a lovaspróbán a száztízből harmadik lettem. Pedig nem a saját lovamon ültem. Szürke arab telivér 17 éves lovat akkor láttam először, épp egy ügetésre futotta csak a verseny előtt. A lovaspróbákon bizony a lovon múlik a siker hetven százaléka.

– Beszéljünk a Hagyományőrző Székely Huszárezred Egyesületről, mikor alakult, hányan vannak hagyományőrző huszárok Udvarhelyen?

– Mi már a hetvenes-nyolcvanas években szerveztünk huszárfelvonulást a Szejke Napon, aztán ott volt a Gábor Áron szüreti bál, ahol szintén megmutatkozhattunk. Akkor még székely ruhában pattantunk lóhátra. Persze, ez az akkori elvtársaknak nem tetszett, mert attól tartottak, és nem hiába, hogy a lóháton felvonuló huszárok látványa a kelleténél jobban felébreszti a nemzeti öntudatot. Baj nem volt sohasem, pedig volt, hogy kicsit jobban virtuskodtam magam is – mondja nevetve.

Az egyesületünk négy esztendeje alakult, most tizennégyen vagyunk tagok. A legfiatalabb, Bálint Levente 15 éves, a legidősebb, Bálint Gyula bácsi most hetven évet töltött. Amíg az ember megüli a lovat, addig huszárkodhat... én 120 évet terveztem – nevet nagyot.

– Van saját székhelyük, és rendszeresen találkoznak?

– Nem szoktunk rendszeresen összegyűlni, de minden esztendőben elmegyünk a csíksomlyói búcsúra, néha pedig kilovagolunk csoportosan Tibód felé. Jó lenne egy terület, ahol lovasbemutatókat lehetne tartani.

– Tudom, hogy résztvesznek külföldi találkozókon, hadjáratokon is.

– A külföldi kiszállásokra a székesfehérvári testvér huszáregyesület révén jutunk el. Márton Zsolt alezredesnek, a nemzetközi huszárösszekötőnek köszönhetjük, hogy eljutunk minden külföldi hadjáratra, versenyre.

– Vannak támogatói az egyesületnek, hiszen a ló, a felszerelés és a kiszállások nem olcsó mulatság? – kíváncsiskodok.

– Igen, nagyon sokat köszönhetünk Kolumbán Imolának, aki szívvel-lélekkel felvállalta az egyesület gondját-baját. Az ő érdeme, hogy pályázati pénzből sikerült az újoncok egyenruháját is elkészíttetni. Helybéli üzletemberek is adományoztak jelentős összegeket az egyesületnek, például Ferenczy Károly úr, aki többször meghívott bennünket mulatni, és a saját értékes lovait is ideadta nekünk.

– Vannak-e feltételei annak, hogy valaki huszár legyen?

– Az első, hogy legyen saját lova, azt megbecsülje, gondozza, szeresse, tanítsa és biztosan üljön a nyeregben – mert a huszárnak a legnagyobb értéke a lova. Huszár és ló elválaszthatatlanok egymástól.

– Önnek milyen lova van? – szakítom félbe.

– Nekem egy gidránom van, ő a szemem fénye, Huszár a neve. Egy éves három hónapos korában vettem, akkor 17 millió lej volt. Azóta még nem láttam kedvemre való lovat.... Azazhogy, most láttam egy feketét, ami a szememet betöltötte – és álmodozóvá válik a tekintete. Mindig tartottam lovat, az elsőt 1975-ben, a „letett" fizetésemből vettem, de tudja, ma már a lóvásárok sem olyanok, mint régen voltak, nehéz igazi, jó lovat szerezni, s nem is vesznek ma az emberek lovat – szomorodik el némiképp a hangja.

– Aztán még milyennek kell lennie egy jó huszárnak? – terelem vissza a beszédet.

– Van egy szabályzat: nem lehet büntetett előéletű, csak becsületes, fegyelmezett, törvénytisztelő, hazaszerető, hagyománytisztelő, népét, közösségét és a társait megbecsülőből lehet csak huszár. Nálunk nagyon jó a csapatszellem, segítünk egymásnak a hétköznapokban is. Aztán fontos a jó fizikai erőnlét, mert nem könnyű próbatételek elé állítják az embert. Már a huszáravatókon jelét kell adni a férfias tartásnak: bizony ott felfektetik az asztalra tett nyeregre a legényhuszárt, fejét a mentével letakarják és a társak jól elfenekelik. Kényeskedésnek helye nincs – ez a hagyomány. Én láttam már olyant, hogy a kardlap helyén kibuggyant a vér a legény hátsójából, magam nem vagyok ennek híve, nálunk most is csak szimbolikus volt az avatásnak ez a része.

– Van történelemi példaképe?

– Igen, Rákóczi – őt tartom a legnagyobbnak.

– A huszárélet édes velejárója a hajnalig tartó mulatozás is. Ennek része a csoportos éneklés, melyeken sok régi, nagyszerű huszárnóta kerül felelevenítésre. Önnek van-e kedvenc huszárnótája?

– Igen, mégpedig az Akkor szép a huszár, ha felül a lovára kezdetű. Kedvelem még a jó borokat is. Ezeket a borokat – a szobai borosállványon levő palackokra mutat – mind megkóstoltam, már és gyűjtöm is. A jó bort és a szép nőket minden valamire való huszár szereti – s huncut fény villan a szemében.

– ...család?

– A család támogatása nélkül egy huszár sem boldogul. Mindenki mögött ott egy gondoskodó feleség, család. Mikor én elmegyek tavaszi, őszi hadjáratra, akkor a feleségem és a leányom rendezik az állatokat, ami nem kicsi munka.

– Van utánpótlás a családban?

– Van egy háromesztendős fiúunokám. Ő még kicsi legény, de benne van a jövő, és azt szeretném, ha – folytatva a családi hagyományt – valamikor majd ő ülné meg a lovat dédnagyapám nyergében.

Lázár Emese

 
   

2 % a Huszároknak

Sajtószemle
Jelen rovatunkban azokat a cikkeket, híreket, sajtóanyagokat próbáljuk összegyűjteni, amelyek egyesületünkről szólnak, vagy velünk kapcsolatban jelennek meg a különböző médiákban.