HU
RO
EN



Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre.
Vezetéknév
Keresztnév
E-mail
Ha érdekli a tevékenységünk, vagy értesítést szeretne kapni a programjainkról, iratkozzon fel hírlevelünkre.

 

Udvarhelyszék legdíszesebb katonái
09.09.04
Az UDVARHELYI HÍRADÓ riportja - megjelent 2009 augusztus 28.-án.

Korhű viseletben, díszes kiegészítőkkel rendre jelen vannak nemzeti ünnepeinken, jeles évfordulóinkon, ahol együttes megjelenésükkel, lovas bemutatóik­kal mindig elkápráztatnak. Ők a jelenkor huszárai, akik tárgyi és szellemi értékeinket a múltból mentik át. Udvarhelyszéken három hagyomány­őrző huszáregyesület – Székelyudvarhelyen, Szentegyházán és Kápolnáson – vállalta ezt a feladatot, most őket mutatjuk be.
Az udvarhelyiek sajátja az agyagfalvi megemlékezés
A Székelyudvarhelyi Hagyo­mány­őrző Székely Huszárez­red múltja nyúlik vissza legtovább, a csapat korosabb tagjai már 1986 óta rendszeres résztvevői voltak az akkori Gábor Áron és Május 1. szüreti báloknak, illetve a Szejke-napi rendezvénynek. „Ezek voltak azok a rendezvények, ahol a lovasok összegyűltek, és székely ruhában megjelentek. Innen nőttük ki magunkat huszáregyesületté” – emlékszik vissza Dakó Tibor hadnagy, az egyesület elnöke. Hivatalosan, jogi személyként 2004 decemberében sikerült bejegyeztetni a szervezetet, melynek jelenleg 17 tagja van, akik közül 14 számít lovas huszárnak. 2005 márciusától létezik huszárviseletük – az udvarhelyi huszárok 1848-as öltözéket, a 11. Székely Határ­őr Huszárezred korhűen rekon­st­­ruált ruháját öltik magukra. A tisztek félkemény szárú, a köz­legények kemény szárú bőrcsizmát, kék nadrágot, mentét és dolmányt – melye­ket sárgából és feketéből font zsinórok díszítenek –, fekete csákót. Viseletük ugyanakkor rengeteg kiegészítőt tartalmaz – fűzi hozzá az elnök, aki kiemeli a kösöntyűt (díszes öv), a kardot, illetve a fegyverek kapcsán a zsinórok szerepét hangsúlyozza, melyek nemcsak díszítették a katonát, hanem esetenként meg is védték egy kardcsa­pástól. Egy teljes felszerelés természetesen nem olcsó, csaknem ezer eurót kóstál. Aki fölvállalja a huszárságot, sajnos ennek költségeit is vállalnia kell – mondja Dakó, majd rögtön hozzáteszi, hogy alapítványok, pályázatok és magánvállalkozók segítségével könnyítenek az anyagi terheken.
Egy udvarhelyi huszáresztendő rendszerint a homoródfürdői Huszárakadémiával kezdődik, ahol hét-nyolc erdélyi hagyományőrző csapat részvételével elméleti és gyakorlati huszárképzés zajlik, a ta­vaszi programba tartozik a már­cius 15-ei ünnepség, ma­gyar­országi helyszínnel a tavaszi hadjárat, a húsvéti határkerülés (ez kivételesen székely ruhában), a pünkösdi zarándoklat és az unitáriusok világtalálkozója. Ősszel ismét hadjáratra vonulnak a hu­szá­rok, ám előtte a Pákozdi csata hadijátékon vesznek részt testvéregyesületük, a fehér­vári huszáregyesület meghívására. Az évet rendszerint a ma­ros­sárpatakiak szervezte huszárbállal zárják. „Az erdélyi csapa­tok fölvállalták, hogy évente szerveznek egy jelentősebb rendezvényt. Mi, tekintettel az agyagfalvi közelségre, az október 16-ai, agyagfalvi székely nemzetgyűlésre emlé­ke­zünk, minden évben ekkor rendezünk egy huszárnapot, amit a vasárnapi megemlé­ke­zés követ, és amire elhívjuk az erdélyi magyar hagyományőrző csapatokat” – mutatja be az udvarhelyiek rendezvényét Dakó Tibor, akitől megtudjuk, egyesületük már csehországi meghívást is teljesített, soron pedig egy osztrák meghívás szerepel. „Külföldre soha nem vittünk lovakat, eddig csak Marosvá­sár­helyre és Csíkszeredába szál­lí­tottunk, a külföldiek hely­ben biztosítottak lovakat” – hangsúlyozza az egyesületi elnök, aki megjegyzi, tagfel­vé­tel­kor alapvető feltétel a saját ló. „Egyesületünk hagyomá­ny­őr­zés céljából jött létre, illetve azért, hogy a fiatalokban megteremtse azt a székely nemzettudatot, melynek minden székely emberben meg kell lennie, és amely­nek dicső múltjából erőt lehet meríteni egy szebb jövő építésére” – beszél küldetésükről Dakó Tibor hadnagy.


A segesvári csatát készülnek eljátszani a szentegyháziak

A Szentegyházi Hagyomány­őr­ző Huszáregyesület szintén a 11. Székely Határőrezred ha­gyományőrző alakulata, ennek megfelelően tagjai az udvarhelyiekéhez hasonló viselettel rendelkeznek. Hadi ranggal egy személy bír, Mihály József kapitány – esetében a sárga zsinórt ezüstszínű váltja –, ám a 2005 márciusi, jogi személyként történő bejegyzésük óta a fiata­lok látják el az ügyvezetői, jegyzői szerepet, így az egyesületnek van elnöke, alelnöke és jegyzője. A huszáralakulat azonban korábban, 1996 óta működik, azzal a céllal, hogy a fiatalokban magyarságtudatot ébresszen, és honszeretetre nevelje őket – mutatta be lapunknak a 24 tagú egyesület szerepét Mihály József kapitány. Akár­csak viseletük, eljátszott sze­repeik is 1848–49-hez kötődnek. „Szentegyházán huszáregyesület nélkül szinte nincs is rendezvény, kezdetben úgy volt, hogy ki, mikor el tudott jönni, őt igénybe vettem, de 2000-től állandósodott a létszám” – mondja a szentegyházi kapitány, aki tagtársaival együtt 2006-ban készítette el huszárruháját. „Azelőtt atillát, fehér harisnyát hordtunk, illetve megnéztem a lapokban, hogy milyen egy csákó, és annak mintájára csináltattam fehér, fekete zsinórral. Ezzel jártunk tíz évig” – idézi fel Mihály József. Saját lóval a huszárok mintegy hatvan százaléka rendelkezik, karddal viszont mindenki – a sümegi várban tett látogatásuk alkalmával mind­annyiukat egy karddal ajándé­kozták meg. Az udvarhelyieknél felsorolt esemé­nyek jobbára a szentegyháziakra is jellemzők (március 15., augusztus 20., termé­sze­tesen szentegyházi hely­szín­nel), az idei őszi hadjárat alkal­mával pedig a segesvári csa­tát készülnek eljátszani a szent­egyházi huszárok. Remél­hetőleg olyan sikerrel, mint a korábbi jeleneteket, melyeket látva a helyi gyerekek a mi szeretnél lenni kérdésre, csak azt szajkózzák: huszár – jegyzi meg mosolyogva a kapitány.


Kápolnáson mindenki huszár akart lenni

A Kápolnási Hagyo­mány­őr­ző Huszáregyesület az önkéntesekből verbuvált 15. Mátyás Huszárezred hagyományait őrzi. Ennek megfelelően viseletükben a szürke, piros zsinórozás és a csákó szerepel. „Azért szürke, mert rövid idő alatt alakultak, hamar kellett a viselet, és nem volt festék. A fehér gyapjút pedig ha a feketével összefésülik, szürke lesz. Nem olyan fényes, mint a császároké, de ezt a nép sokkal jobban szerette” – mesélte viseletük történetét Lőrincz Vilmos, a kápolnási huszáregyesület kapitánya, akitől megtudtuk, mindezt hét-nyolc év alatt a helyi önkormányzat, a közbirtokosság, és magánvállalkozók segítségével sikerült megvalósítani. A 15. Mátyás Huszárezred hagyo­mányait három egyesület is őrzi Erdély-szerte, az első századot a marossárpatakiak, a másodikat a szovátaiak, a harmadikat pedig a kápolnásiak alkotják – viseletük azonos. A kápolnási egy évvel később alakult, mint a szentegyházi, jelenleg húsz tagja van, de voltak többen is, „mindenki huszár akart lenni, kellett restálni az embereket” – mondja a kapitány. A tagok mindannyian saját lóval rendelkeznek, a kapitány kettővel, hiszen fia is huszár. Az anyagiakkal kapcsolatban Lőrincz Vilmos úgy véli, a legfőbb dolog, hogy az egyenruha kész van, a többi valahonnan kikerül. Ugyanis nem volt mindig huszárviseletük, csupán három éve lett, előtte székely ru­hában voltak, „de azért hu­szá­roknak tartottuk ma­gun­kat” – mondja a kapitány, aki mindezt a huszárok iránt ta­nú­sított tisztelet miatt kedvelte meg.


Eredet

A huszár magyar eredetű könnyűlovassági fegyvernem katonája. A hu­szár mint lovas katona neve 1458-ra, Mátyás király korába nyúlik vissza, amikor a király rendelkezése szerint húsz telkenként egy lovas ka­tona kiállítására kötelezte alattvalóit.

Bálint István riportja.

 
   

2 % a Huszároknak

Sajtószemle
Jelen rovatunkban azokat a cikkeket, híreket, sajtóanyagokat próbáljuk összegyűjteni, amelyek egyesületünkről szólnak, vagy velünk kapcsolatban jelennek meg a különböző médiákban.