A Huszár

AZ ARANY TROMBITA 8. "LEHELETE"
részlet
A huszár név onnan ragadt a huszárra,
Hogy: egy halálának mindig húsz az ára.
(A vasas is azért tartja tiszteletben,
Mert hol egy huszár van, húszat lát az egyben.
Ki ha leaprítja már a maga húszát,
Gangosan kipödri szép perge bajuszát.
Héj! gyöngy is a huszár, ha felül lovára,
De a ló is szebb ha huszár ül a hátára;
Sőt ha paripáját büszkén táncoltatja,
Büszkévé válik még a ló is alatta.
Az idegen népek bámulva hirdetik:
Hogy a magyar huszár lóháton születik,
Ki ha le nem pattan saját jókedvéből,
Mennykő legyen, ami kicsapja nyergéből.
Ha vágtat, a villám pironkodva kéri,
Hogy lassabban menjen, mert utol nem éri.
S a szél - midőn lovát jól megsarkantyúzza,
Sírva jár utána - azt hinnéd, hogy nyúzza.
Nyeregkápájáról lóg a miatyánkja,
Ha iszik, rendesen emberül megfizet,
De csizmaszárában sem tűri a vizet;
Mert bor és dicsőség szíve tápláléka -
Jól teszi! -, a vizet igya meg a béka.
A huszárnak azért villámlik a kardja,
Mert égő szívéhez nagyon közel tartja.
Innen a huszárnak minden kardcsapása
A tüzes mennykőnek egy mestervágása.
Sárosi Gyula