A Huszár
A Huszár
AZ ARANY TROMBITA 8. "LEHELETE" részlet
A huszár név onnan ragadt a huszárra, Hogy: egy halálának mindig húsz az ára. (A vasas is azért tartja tiszteletben, Mert hol egy huszár van, húszat lát az egyben. Ki ha leaprítja már a maga húszát, Gangosan kipödri szép perge bajuszát. Héj! gyöngy is a huszár, ha felül lovára, De a ló is szebb ha huszár ül a hátára; Sőt ha paripáját büszkén táncoltatja, Büszkévé válik még a ló is alatta. Az idegen népek bámulva hirdetik: Hogy a magyar huszár lóháton születik, Ki ha le nem pattan saját jókedvéből, Mennykő legyen, ami kicsapja nyergéből. Ha vágtat, a villám pironkodva kéri, Hogy lassabban menjen, mert utol nem éri. S a szél - midőn lovát jól megsarkantyúzza, Sírva jár utána - azt hinnéd, hogy nyúzza. Nyeregkápájáról lóg a miatyánkja, Ha iszik, rendesen emberül megfizet, De csizmaszárában sem tűri a vizet; Mert bor és dicsőség szíve tápláléka - Jól teszi! -, a vizet igya meg a béka. A huszárnak azért villámlik a kardja, Mert égő szívéhez nagyon közel tartja. Innen a huszárnak minden kardcsapása A tüzes mennykőnek egy mestervágása.
Huszár
Követelmények
Lovasszellem:
„Csak azon huszár bír lovasszellemmel, kinek hű kedély mellett bátor szíve van; ki erős karjában és lovában bízik, és ez utóbbit önmagánál jobban szereti és ápolja; ki minden körülmény között merész az elhatározásra, melyet a tett nyomban követni kész. Az ilyen huszár nem ismer nehézséget, eleme a támadás és még a hátrálásban is csak eszközt lát arra, hogy kedvezőbb viszonyok között újból támadjon.” A huszár 18. életévét betöltött, lovasszellemmel bíró férfi, aki 170-180 cm testmagasságú, átlagos testalkatú, ápolt és kulturált megjelenésű. A huszár mindhárom jármódban, lovardában és terepen egyaránt biztonságosan irányítja lovát. A huszár büntetlen előéletű és önként aláveti magát a szabályzat követelményeinek. Hagyományőrzőknél a lovas tudás, a „csinos” megjelenés a fő követelmény.
A huszárló:
- négy évnél idősebb, legalább 168 cm (bottal mért) marmagasságú, szép küllemű, korrekt lábszerkezetű, egészséges herélt;
- négy évnél idősebb, legalább 168 cm (bottal mért) marmagasságú, szép küllemű, korrekt lábszerkezetű, egészséges herélt; - kiegyensúlyozott idegrendszerű, rossz tulajdonságoktól mentes;
- alapfokon belovagolt, mindhárom jármódban lovardában és terepen egyensúlyban mozgó, a segítségre megfelelően reagál;
- türelmesen és fegyelmezetten bírja a kötelékben felsorakozott állást;
- a színe lehet pej, sárga, fekete és szürke.
Egy magyar jelenség, amely ugyanazt a képet ébreszti fel minden más anyanyelvű népben is.
Huszár. Az a lovaskatona, aki leffentyűs csákóföveget vagy forgós csákót, gazdagon zsinórozott dolmányt és szűk nadrágot, színes fonott övet és sarkantyús rövidszárú csizmát, balvállán átvetett, ugyancsak gazdagon zsinórozott mentét visel. Huszár. Vállszijjon tartott szablyát és tarsolyt hord, a nyeregkápára erősített karabélyt és deli pár pisztolyt is kéznél tart. Huszár. Egy magyar szó és egy magyar fogalom, amely mindenki számára ugyanazt jelenti itthon és a nagyvilágban, mindenütt. Huszár. Nekünk, magyaroknak az a nemzeti jelkép, akiben az ősi magyar lovasharcosnak a tűzfegyverek korában való újjászületését látjuk. Huszár. Minden más népbelinek is a magyar könnyűlovas, aki az elmúlt fél évezredben ott virtuskodott a török háborúkban családi tűzhelye, szülőföldje védelmében, a Habsburg-ellenes szabadságharcokban nemzeti jogainak biztosításáért, a dinasztikus háborúkban uralkodója hívó szavát követve. Huszár. Az a szó és az a jelenség, amely mindenki számára egyet jelent azzal, hogy magyar, a magyar hadi tudást, szokást és műveltséget testesíti meg. Huszár. Harmincnégy országban más népek fiainak az a harcosa, aki magyar mesteréről elsajátította a felderítés, portyázás, lesvetés, rajtaütés, váratlan lovasroham és kézitusa magyar módiját. Huszár. Az az ember, aki az egyik utolsó szabályzat szerint „jóságos természet mellett bátorszívű, aki önmagában, lovában, fegyverében bízik”, aki „ a legválságosabb helyzetben is merész elhatározásra jut, azt nyomban tettel követi, és nem ismer nehézséget”. Huszár. Az a harcos, akiben a váratlan vakmerőség a kiszámított cselekedettel, a ravaszság a lovagiassággal, a kitartás az időben való távozással egyesülten nyilatkozik meg.
Részlet dr. Zachar József hadtörténész 2007. szeptember 22-én a Magyar Tudományos Akadémián, a Magyar Örökség Díjhoz fűzött laudációjából.